A Lacrimas Profundere (a név az angol Deep Tears kifejezés latin megfelelője) egy német gothrock csapat, amely 1993-ban alakult Oliver Nikolas Schmid gitáros és öccse Christopher (ének) vezetésével. Az alapítás óta a két Schmid-gyerek köröl sűrűn cserélődtek a tagok, sőt tavaly Christopher Schmid is bedobta a törülközőt, majd kiválása után rögtön basszistát is cserélt a zenekar. A basszusgitárt azután az eredetileg a kilépett énekes helyére felvett Peter Kafka vette át és ismét új énekes után néztek. A posztot Rob Vitacca nyerte meg. A pár napja, június 27.-én megjelent új, "Songs Of The Last View" című lemezen már Ő énekel. Az eddig felsorolt tagokon kívül (ha tudtátok követni a történetet) pillanatnyilag Tony Berger (gitár) és Korl Furmann (dobok) teljesít még szolgálatot a csapatban.Az új lemezzel együtt összesen nyolc lemezük jelent meg, a 1999-es "Memorandum" óta a szűkebb szakmai körökben elismert Napalm Records istállójának állandó tagjai. A rockzenei szaksajtó a 2001-es "Burning: A Wish" című lemezük megjelenése után kezdte emlegetni a nevüket, de az igazi sikert és a szélesebb körű ismertséget a 2004-es "Ave End" hozta meg számukra. A Lacrimas Profundere ekkor már olyan nevek mellett lépett fel, mint a Paradise Lost, az Amorphis és a The 69 Eyes. A fejlődés töretlen volt: eddigi legjobb munkájukként a 2006-os "Filthy Notes For Frozen Hearts" című lemezüket szokás emlegetni, amit a híres producer John Fryer közreműködésével készítettek. Az említett úr akkoriban egybek közt példának okáért az alábbi csapatok hangzásáért volt felelős: HIM, Paradise Lost, Nine Inch Nails, Cradle Of Filth és Depeche Mode. Az új album hangzását szintén John Fryer-re bízták - meglátjuk sikerült-e űberelni az eddigi munkákat. A csapat saját jellemzése szerint az új album a Guns "Appetite For Destruction"-jének goth ekvivalense és valóban professzionális munkának ígérkezik, lévén, hogy egyre jobb és jobb technikai feltételeket kapnak a kiadótól a lemezeik elkészyítéséhez az elmúlt évek szorgalmas munkája és jó teljesítménye fejében.Ha John Fryer nevére és az általa képviselt névsorra tekintünk, szerintem indenkinek egyértelművé válik, hogy a Lacrimas a rockzenei paletta melyik ágán tevékenykedik. Azt hiszem, zenéjük inkább azoknak jöhet be, akik szeretik a HIM-et, a Syster Of Mercy-t, azaz a dark/goth rockzenének a kicsit populárisabb változatát.